EZZEL A FEHÉR RÓZSÁVAL KÖSZÖNTELEK ÉDESANYÁM A MENNYORSZÁGBAN!!!!!!!!!!!!!!!!
SZOMORÚ VASÁRNAP......
Szomorú vasárnap.....
Ma a te ünneped lenne.
Rózsát neked hova vigyem?
Elmentél nélkülem,
Itt hagytál reménytelen...
Ma a te ünneped lenne,
édesanyám köszöntelek.
Szavaim mennyországba viszed,
Boldogan nézel onnan le.
Ma a te ünneped lenne,
Talán mondanád, de nem lehet:
Ne sírj lélek,
Nem örökre mentem el.
Ma a te ünneped lenne,
S én már csak emlékezem,
56 évet lelkemben,
Szomorú vasárnap ez nekem....
köszönöm neked ...
VAN-E ÉLET A HALÁL UTÁN?
" És az a hang,amelyet az égből hallottam,ismét szólt hozzám,és ezt mondta: Menj el, és vedd azt a nyitott könyvet,amelyen a tengeren és a földön álló angyal kezében van. " (Mennyei jelenések10-11/8.)
Ezeket a sorokat olvastam fel a bibliából mert itt nyílt ki amikor édesanyám meghalt.2010.08.09.-én.Rákos volt.
Anyu egyszer mesélte,hogy volt halál közeli élménye.Ő amidozofen érzékeny volt de valahogy mégis belenyomták az amidozofenes injekciót.És hát apám pont utolsó pillanatban ért vissza vele a kórházba. Anyu azt mesélte,hogy látott valami nagy fényt és magát az asztalon. Látta az orvosokat,látta mit csinálnak és hallotta mit mondanak.
Sose hittem a halálon túli életben.Azóta is keresem anyut ,de nem találom. Viszont az érzékelőim valahogy nyitottak érezni bizonyos dolgokat. Nem beszélek erről szinte senkinek mert aki tudja az se hiszi el.
Néha érzem,hogy nem vagyok egyedül,látok néha árnyékokat -de hát biztos csak képzelődök. Eme fura érzést valahogy mindig magammal viszem akárhol vagyok. Más város más közeg más lakás. A negatívan nagyon érzem.
Mielőtt anyu meghalt és többször is jártam fel Pestre,ahol laktak húgomnak mondtam,hogy a lakásban érzek valami nagyon negatívat. Kiderült, hogy érzékelői neki is kifinomultak és talán örült is neki, hogy volt aki nem nézi hülyének.
Aznap mikor anyu meghalt valami nagyon megnyugtató szeretet árasztotta el a lakást. Üres volt de mégis nyugalom szigete volt érezhető. Soha nem éreztem még ilyet azóta se. Mintha egy teljesen más világot és egy olyan önzetlen határtalan szeretetet éreztem a levegőben amire ember nem képes.
Akkor mégis van élet a halál után?
Mert akkor épp ott a lelkem majd szét szakadt a fájdalomtól mégis határtalan nyugalmat is éreztem.
Egy vers anyunak aznap:
Még illatod oromba érzem,
Látom magam előtt félig élettelen tested,
Hallgatom minden lélegzet vételed,
Nyitott szemed talán még lát engem.
Megnyugodva fekszem melletted,
Fogom még meleg kezedet,
Lassan elmész már érzem,
Még a gondolatától is félek.
De tudom megváltás ez már neked,
Így nyugalom önti el lelkemet,
Mégse hiszem, hogy már nem létezel,
Gyere vissza kérlek!
Isten nyugosztaljon békében!
Tudom,hogy élsz,
tudom,hogy létezel,
tudom,hogy tested,
már porrá lett.
Tudom,hogy lelked,
elment a fénybe,
tudom,hogy nézel,
érzed mit érzek.
De képtelen vagyok felfogni. Nem lehet,hogy álmodom csak? Nem lehet, hogy az ágyadba horgolod a kis unokád nadrágját? Nem lehet,hogy csak egy kis időre mentél el?Mért nem mondtad ki soha mit érzel? Mért nem mondtad soha,hogy szeretsz? Mért voltál sokszor ellenséges velem? Mért kellett pont neked elmenned?
EMLÉKEIM .....ÉDESANYÁMNAK....
Mikor a kertembe kimegyek és nézem, ahogy virágzik az eprem eszembe jut édesanyám....
Utolsó hónapjaiban tavaly nyáron rengeteg epret vittem neki amikor meglátogattam....mindig eszembe jutott, mikor a legkisebbik lányommal voltam terhes, hogy a piacon az első drága még műanyag kis dobozba mért epret megvette nekem, mert megkívántam.
Már tudom, hogy akárhány epret fogok a számba venni a kertemből, mindig ő fog eszembe jutni....talán sírni is fogok amikor senki se lát.....
Hol vagy most?
Talán most is látod, hogy szenvedek?
Látod, ahogy könnycseppjeim arcomról törlöm le?
Talán itt vagy, mikor nem is érzem?
Vagy távol a messzeségben?
Hol vagy most?
Mért nem érezlek?
Mért nem jelzed, hogy már lelked jó helyen?
Mért kellett így elmenned?
Űrt hagyva magad után mindenben....
Hol vagy most?
Talán a kertben az epret figyeled?
Vagy itt ülsz előttem?
Lehet, hogy most is nézel?
Nézed, ahogy lelkem süllyed?
Hol vagy most?
A virágot anyák napjára hova vigyem?
Sehol egy megpihent hely,
Ahol nyugodtan sírhatok neked,
Ahol haragudhatok hogy nem vagy már velem.
Hol vagy most?
Elmentél szó nélkül gyűlöllek!
Itt hagytál ezernyi kérdéssel,
Unokáid nélküled nőnek fel.
Én is árva lettem.....
AMIKOR MÁR ELVESZTETTED...
Azt mondják az ember akkor jön rá, hogy szeretett valakit, amikor már elveszítette....
Gondolom élő emberekre írták ezt a mondást. De igazából nem az a legnagyobb veszteség ha elhagy akit egykor szerettél, vagy kirepülnek a gyerekek a családi fészekből, és egyedül maradsz öregségedre vagy elveszíted a barátaid és rájössz, hogy nem is voltál fontos nekik igazán....
Én elveszítettem és rájöttem, hogy sokan nem tudják mi a szeretet valójában,én tényleg elveszítettem. Végleg.... Árva lettem....
Ezt már nem lehet vissza fordítani. Nem lehet odamenni, hogy anyu ne haragudj rám. Már nem mehetek oda ezernyi kérdésemmel. Már nem alkot. Már nem horgolja a kis ruhákat az unokáknak. Már nem látom, hogy bármit is tesz akár jó vagy akár rossz ....de tud tenni....
Nem is tudom, hogy az orvosokat vagy Isten gyűlölöm most.......Nem tudom mért hittem, hogy ő sokáig fog élni?
Annyi mindent szerettem volna elmondani még neki.
Látod ekkor jössz rá valójában, hogy elveszítetted akit szerettél....én most jöttem rá.
Az emberek azt hiszik pénzzel és más dolgokkal lehet lelket és életet venni, pedig nem.
Ha gazdag lettem volna se maradt volna életben....Pedig ha gazdag lettem volna talán boldogabb életet adhattam volna neki a hétköznapokra....talán...
Talán nem is ismerem édesanyám. Te megkérdezted már tőle amit szerettél volna? Ne várd meg míg késő lesz. A sírjánál már nem fogsz választ kapni....
Sokszor ha rá gondolok eszembe jut, hogy mennyire nem tudok róla szinte semmit....
Te tudsz édesanyádról dolgokat? Tudod mért teszi, amit tesz? Tudod mért sír amikor hülyeséget csinálsz? Tudod mért nevet mikor meglát téged? Tudod mire gondol amikor nem vagy mellette? És hogy mért főzi a vasárnapi ebédet mikor elmész hozzá? Tudod, hogy mért nem alszik éjszakákon át? Tudod hogy boldog-e valójában?
Könnyű bántani és feledni az anyát, aki kihordott, aki megszült, aki felnevelt, aki éjszakázott melletted, aki együtt sírt és nevetett veled, aki a legjobbat akarta neked, aki sokszor te úgy érezted bántott tégedet?
Könnyű elfeledni és gyűlölni? Könnyű hadakozni ellene?
Szeresd amíg szeretheted!!!!!
EGY AMATŐR FESTŐ EMLÉKÉRE...ÉDESANYÁMNAK...
Amikor ezt a képet festette még nem gondolta, hogy utolsó alkotásai lesznek. Akkor még nem tudta, hogy pár év múlva már ilyen szabadon lehet a lelke, mint ahogy hajó a tengeren.
Nem tudom mi volt akkor a lelkében. Nem tudom kire gondolt. Nem tudom tudta-e milyen rövid az élet....
Amikor ezt a festményt lefotóztam, abban reménykedett, hogy az életében kiállításra kerülnek a festményei. Tévedett......
Amikor ezt a festményt mutatta nekem az arca még ragyogott az élni akarástól .... az alkotói boldogságtól..... a reménytől...
Ez a kép a falon lóg édesapámnál....féltve őrzi...
Amikor lefotóztam azt mondta anyu neki festette. Tele a szeretet színével. Akkor még nem tudta, hogy valójában szerette őt....még most se tudja. Leéltek több tíz évet egymással, a szeretet közöttük igen viharos volt. Sokan azt mondták a családban anyu nem tudott szeretni senkit magán kívül.
Most csendben sírok, miközben írom ezeket a sorokat. Mit tudnak az emberek a szeretetről? Én tudom, hogy tele volt a szíve, de volt valami ami mindig keserítette az életét.
87' - diagnosztizált autoimmun betegség....azóta szenvedett. Hogy tudná az ember felhőtlenül kimutatni a szeretetét? Hogy tudná élvezni az életet amikor beteg évtizedekig, máról holnapra él, a semmiből épít várat, egyszer fent egyszer lent?
Ki az aki valójában tudja mit akart az élettől? Mért nem vihette többre? Mért nem hittek benne? Mért nem volt senki aki felkarolta volna a tehetségét? Mért hiszi mindenki azt, hogy ő olyan rossz volt? Mért nem emlékszik senki a jóra, arra amikor jobban volt, arra mikor mosolygott, arra mikor alkotott, arra mikor szeretett, arra mikor a semmiből csinált valamit, arra hogy mennyit adott is.
Könnyű emlékezni arra, hogy nem tett semmit, hogy egoista volt, hogy átgázolt embereken, hogy kényszer helyzetbe juttatott embereket....
Én emlékszem jóra is....
Emlékszem mikor szeretett,
Emlékszem mikor nevetett,
Emlékszem mikor sírt a lelke,
Emlékszem mikor átölelt.
Emlékszem mikor remélte,
Emlékszem mikor hitte,
Emlékszem mikor elhitte,
Emlékszem mikor rám nézett.
Emlékszem mikor szenvedett,
Emlékszem mikor remélve,
Emlékszem mindig várt engem,
Emlékszem mikor végleg elment.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése