Verseim

Édesanyánk emlékére ( élt 2010.08.09. )

Úgy múlik élet el,

hogy észre sem veszed,

Mire ráébredsz,

már nem is létezel.

Van kinek fontos volt életed,

van ki egy idő után elfelejt.

Múlnak a hónapok,

s itt vagy még velem.

Pedig tested már porrá lett,

szívembe mégis tovább létezel,

Még látom arcod előttem,

hiába múltak hónapok el.

2011.04.14.

Senki vagyok......

Senki vagyok az életben,

senki voltam tévedtem,

senki leszek a jövőben,

senkivé lettem érzem....

Valamikor még szerettek,

csak nem vettem észre,

vakon mentem tovább,

a saját életbe.

Valamikor még szerettek,

még mindig keresem,

Azt hiszem te vagy,

te vagy itt mellettem.

Fura az érzés bennem,

bizonytalan vagy mondád nékem,

Azt gondolom a világot együtt váltjuk meg,

maradj mellettem sokáig még kérlek.

Szerelmünk gyümölcse,

ki mellettünk cseperedik fel,

múlnak hónapok,évek,

szinte észre sem veszed.

Mire álom világodból felébredsz,

addigra én mélyen leszek,

ha elfordulsz tőlem,

egyedül halok meg.

Az élet oly nehéz lenne nélküled,

vedd észre ki igazán szeret,

vedd észre az intő jeleket,

kövess a nyugalom szigetre.

Ha elhinnéd nekem,

mit oly régóta mondok neked,

ha látnád a romlott életeket,

értékelnéd a miénket.

A semmiből lett amim lett,

hátterem nem volt nekem sohasem,

nehezen küzdöttem az élettel,

fáradok,fájdalom már érzem.

Nem akarlak elveszíteni téged,

ezért csendben leszek ígérem,

Gondolataim te sosem kérdezed,

ezért leírom most mit érzek.

Magányos vagyok kicsit így élek,

de magányom fő oka nem a te léted,

tudod van kit elvesztettem régen,

ő sose jön vissza már nékem.

Azóta fájdalmam csak erősödni érzem,

keresem de nem találom félek,

Félek hogy tényleg elment végleg,

s nem álom volt halála végleg.

Te vagy a legfontosabb nékem,

vedd észre lelki vívódásom kérlek,

állj ki mellettem oly rövid az élet,

szeress,szeress míg élek.

Édesanyámnak....

Vihar tombol lelkemben,

egyedül ballagok előre,

lépteim zaja hallatszik az éjben,

csendes esőben ázik a testem.

Vihar tombol lelkemben,

arcomon egy könnycsepp,

ballagok előre,

mögém se nézve.

Vihar tombol lelkemben,

kicsi magány mit érzek,

szinte már zokogva nézek,

esem össze a földre.

Vihar tombol lelkembe,

hajam már csurom vizes,

kiabálnék,de nem merek,

az utca nagyon csendes.

Vihar tombol lelkemben,

meghalnék érted,

ez az mit most érzek,

vigyél magaddal el.

Vihar tombol lelkemben,

kereslek még téged,

hová lettél,tűntél el,

álmodom érzem.

Vihar tombol lelkemben,

meghalnék de nem lehet,

földön hagytál árván élve,

Ne hagyj itt kérlek.

És egy régi versem:

Mindenütt ott vagy,

bármerre megyek téged látlak,

s ha beleszagolok a levegőbe,

akkor is a te illatod érzem.

Mindenütt ott vagy,

Bármerre sétálok magányosan,

akkor is a lelkemben érezlek,

Bármikor bárhova megyek.

Íme egy vers most:

Egy igaz barát megfogja a kezed,
felsegít ha zuhansz a mélybe le,
nem rúg beléd nem kerül el,
felsegít és szeret.

Egy igaz barát tudja ha ő kell,
nem vár arra hogy kiálts fel,
észrevesz, odasiet,
adja a kezét ha kell.

Egy igaz barát akkor is szeret,
ha szomorúság van lelkedben,
nem fordít hátat sem,
még ha te ellenkezel.