MAGÁNY
2011.05.17. Fáradtan dőltem le délután pihenni. Már épp elszunyókáltam, mikor telefoncsörgésre ébredtem. Rejtett szám volt, így tudtam csak mamám lehet. Kicsit furcsa volt, hogy hívott hisz előtte nap beszéltünk. Felvettem a telefont. Kérdezte mit csinálok, mi újság, mire válaszoltam pihenek. Olyan fura volt....
- Meghalt a papa. - mondta
- Nem ! Az nem lehet ! - sírtam és csak összevissza beszéltem. - Mikor halt meg?
- Délelelőtt 10 óra 50-kor, de tegnap már nem volt magánál...
Előtte nap a picurkám egész délelőtt " szia mama" , " szia papa " amit furcsálltam, de nem vettem a lapot. Akkor aznap délután minden világossá vált számomra.Valamit még magyaráztam zokogva mamának, szinte már nem is jutott el az agyamig még miket mondott, csak hogy a papa meghalt, az nem lehet.
Letettem a telefont és zokogtam, magam hibáztattam amiért nem látogattam meg a családdal húsvétkor, ami tervbe volt, de nem volt már pénz se és hiába kértünk kölcsön senki nem adott.
Felöltöztem, és elmentem otthonról. Menekültem az érzéseim elől, de nem volt hova mennem. Így elmentem apai nagyimhoz és elmondtam neki a rossz hírt. Próbáltam nem mutatni mit érzek. Nem sokat voltam nála talán másfél órát, aztán elindultam haza. Nem akartam hazamenni, elakartam menni a kertembe, hogy egyedül legyek, de hazavitt utam. Mivel este volt már és segítenem kellett a gyerekek rendezésében.
Azóta üres lettem.....bolyong a lelkem a semmibe. Ezt most senki nem érti meg, az se akinek kellene. Papám anyu apukája volt és anyu tavaly halt meg augusztusban. Már kezdtem lassan picit megnyugodni, mire papát is elveszítettem. Mindkettő rákos volt.
Gyűlölök mindent amiért ez történt, magányos lettem. Olyan mintha szárnyalnék a semmibe.....
Átnéznek rajtam az emberek, a szeretteim, senki nem látja, hogy elvesztem. Kiáltok, de senki nem hallja meg....az se akinek kellene.....
A halált mindenki máshogy dolgozza fel, azt hiszem én képtelen vagyok elfogadni, hogy elmúlik az élet. Csak nem mindegy mit adhatunk a másiknak....már nem tehetem, elment, de előtte még itt volt megnézett. Tudom, csak nem vettem a jeleket. Neki már könnyebb, már nem szenved.
Én mért vagyok szenvedve hagyva? Könnyebb lenne ha utánuk mehetne lelkem.....valahol a lelkem egy darabja elment már anyuval....most egy másik darabja papával....senki nem vigyáz arra amire még kellene....magányba maradtam.
Már csak ez maradt emlékbe nekem, meg egy szőnyeg a szobájából, amit minap kaptam meg. Még összegöngyölítve áll, képtelen voltam szétnyitni....
Napok óta csak sírok, és használhatatlan vagyok...
Magány mi szívembe költözött veled,
Magány, lelked most temetem el.
Ha itt vagy még gyere közelebb,
Ha lehet, hagy búcsúzzak el.....
Adj jelet, hogy elengedjelek,
Lelkemnek békét, szeretetet,
Gyűlölök mindenkit ki ellenem tett,
Add vissza a lelkem, úgy menj el.....
Magány, most ez maradt nekem,
Magányba tetted életem,
Lassan itt hagysz, messze szárnyal lelked,
Én még maradok, és tovább szenvedek.....
Isten nyugosztaljon béke legyen papa veled !!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése